HÁROM HATALMASSÁG TALÁLKOZÁSA EGY KICSINY MŰBEN: „A Rémkirály” vers, dal és zongoradarab

Dietrich Fischer-Dieskau múlt heti elhunyta alkalmából jutott eszembe, hogy ő volt a leghitelesebb Schubert dalénekes.

Dietrich Fischer-Dieskau (Berlin, 1925. május 8. – Berg bei Starnberg, 2012. május 18.) német operaénekes (lírikus bariton) karmester. A háború utáni időszak egyik

leghíresebb dalénekese, „a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja”.

A franciák „Le miracle Fischer-Dieskau” néven nevezték, Elisabeth Schwarzkopf szerint „egy született Isten, tökéletes hanggal.”Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Fischer-Dieskau számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott valamint felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese. Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.

Lenyűgöző, századokat átívelő repertoárt rögzített, Alan Blyth zenetudós megjegyzése szerint: „Nincs még egy olyan énekes korunkban, de bizton máskor sem, aki Dietrich Fischer-Dieskau széleskörű, változatos repertoárjának, elért eredményeinek akár a közelébe is jöhetne. Legyenek azok operák, dalok vagy oratóriumok, németül, olaszul vagy angolul: mind természetes volt számára. Mégis, minden egyes előadását a precizitás, az egyediség jellemezte.”
1992-ben vonult vissza a nyilvános szerepléstől.

Az énekes 1960-ban

FRANZ SCHUBERTET (1797-1828.), a koraromantika osztrák származású zeneszerzőjét, mint dalszerzőt tartjuk legjobban számon. Legközismertebb dalai: „A pisztráng” és „A rémkirály”. Ez utóbbit különös drámaisággal tudta Dietrich előadni.

Mindkét dal irodalmi ihletésből született.
Ezúttal a másodikról írok ismertetőt.

Íme a zenemű ihlető versének költő óriása:

JOHANN WOLFGANG GOETHE (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költő. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műnemében egyaránt remekművek sorát alkotta.

Az Erlkönig c. versének valódi történetében a költő egy holland népballadát mesél el.

Fájl:Johann Joseph Schmeller - Goethe seinem Schreiber John diktierend, 1831.jpg

Goethe a dolgozószobájában diktál 1831

És a verses ballada:

Johann Wolfgang Goethe

A RÉMKIRÁLY

Ki vágtat a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjában tartja gyermekét,
átadja teste melegét.

– Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
– Apám, nem látod a rémkirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
– A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

„Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
s anyám arany ruhákat ad.”

– Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a rémkirály?
– Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
száraz avart zizzenti a szél.

„Most, szép fiú, jó fiú, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak.”

– Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a rém-királykisasszonyok!
– Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

„Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz, vagy erővel viszlek el.”
– Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt a rémkirály!

 
Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

/Vas István fordítása/

 
 
 
 
Hallgassuk meg az eredeti verset egy német előadótól:
http://www.youtube.com/watch?v=m6l1OXCVO6s&feature=related
Erlkönig ist eine Ballade von Johann Wolfgang von Goethe, die er 1782 schrieb. Sie wurde unter anderem von Franz Schubert und Carl Loewe vertont
 
Johann Wolfgang Goethe
 
ERLKÖNIG

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind? 
Es ist der Vater mit seinem Kind; 
Er hat den Knaben wohl in dem Arm, 
Er fasst ihn sicher, er hält ihn warm. 

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? – 
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht? 
Den Erlenkönig mit Kron’ und Schweif? – 
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. – 

„Du liebes Kind, komm, geh mit mir! 
Gar schöne Spiele spiel’ ich mit dir; 
Manch bunte Blumen sind an dem Strand; 
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.” 

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht, 
Was Erlenkönig mir leise verspricht? – 
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind! 
In dürren Blättern säuselt der Wind. – 

„Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn? 
Meine Töchter sollen dich warten schön; 
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn 
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.” 

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort 
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? – 
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau; 
Es scheinen die alten Weiden so grau. – 

„Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt; 
Und bist du nicht willig, so brauch’ ich Gewalt.” – 
Mein Vater, mein Vater, jetzt fasst er mich an! 
Erlkönig hat mir ein Leids getan! – 

Dem Vater grauset’s, er reitet geschwind, 
Er hält in Armen das ächzende Kind, 
Erreicht den Hof mit Mühe und Not; 
In seinen Armen das Kind war tot.  

…………………………….

Most pedig következzen a dal Franz Schubert megzenésítésében 1815-ből, Dietrich Fischer-Dieskau előadásában:

 
 
Talán sokan tudják Liszt Ferencről, hogy koncertjei során jó szívvel ismertette zeneszerző társai műveit. Íg y például csinált zongoraátiratot ebből a műből is.
Először hallgassuk meg a kottás változatot Valentina Lisitsa előadásában:
Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832)
Franz Schubert (1797-1828)
Liszt Ferenc (1811-1886)Erlkönig – transcription for PianoValentina Lisitsa (piano)

 
Liszt Ferenc barátai körében zongorázik
 
 
 
Befejezésül következzék a MI zongoraművészünk, Bogányi Gergely energikus előadásában:
 
Bogányi Gergely Liszt átiratokat zongorázik a Lotz teremben
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük