A zongora őse tulajdonképpen kétféle, hangadás szempontjából különbözőképpen működtetett régi hangszerre vezethető vissza:
1. CSEMBALO ÉS CSALÁDJA
Cembalo 1739. Drezda
16-18. sz. kedvelt billentyűs-húros hangszerei.
Ide tartoznak: cembalo, clavicembalo, clavecin, harpsichord, virginal, spinét, spinetto (ezek általában asztalra helyezhető kis változatban léteztek), clavicytherium (ez utóbbi függőleges húrozatú!).
Clavicytherium
Clavicitherium – másképpen: zsiráfzongora
A cembaló működtetésének lényege:
Húrjait toll szárából készített pengető szólaltatja meg, melyeket billentyűzet mozgat. Többnyire két manuálosra (billentyűsor) építették:
http://www.youtube.com/watch?
Variaciones sobre la romanesca – Ana Silvia Guerrero (clavecin)
Gyönyörű muzeális csembaló és harpsichord képekkel.
Látható köztük kis asztalra rakható virginál is.
Amin a hölgy játszik, az ún. „kópia”: a régi hangszerek mintájára készített mai hangszer.
clavecin = csembalo franciául
2. CLAVICHORD
Clavichord
A másik előd a clavichord, ez a legrégebbi billentyűzetes húros hangszer, mely kb. a 14. században jelent meg.
Bach korabeli clavichord
Működésének lényege:
3 és fél oktávtól 5 oktáv hangterjedelemig készültek maximum 26 húrral, melyeket billentyű lenyomásával kis fém- (vagy fa) tangensek (érintők) súrolásával szólaltattak meg, egyben bizonyos billentyűk lenyomásával a húr hosszát is megváltoztatták.
Mozartnak is még ilyen hangszere volt sokáig, eleinte nem is kedvelte az ÚJ billentyűs hangszert, az ún FORTEPIANO-t, amely ezt a két ősi hangszert felváltotta.
Sok művét még clavichordra írta.
Pl. a közismert D-MOLL FANTÁZIÁT, ez látható a mű hangterjedelméből is:
Clavichord: Mozart Fantasia in D minor. K 397.
Mozart clavichordja
Itt pedig egy hangszermúzeumban sok clavichordot láthatunk, melyek még most is működőképesek, egyik 1620-ban épített faérintős hangszer hangját hallhatjuk, s láthatjuk is működés közben, hogyan érintik a húrt a fanyelvek:
3. FORTEPIANO – magyarul: ZONGORA
A hangszer magyar neve a nyelvújításkor, Kazinczy Ferenc idejében (1790-1820) keletkezett a „zengő tambura” kettős kifejezésből összevonással.
A zongora mai közvetlen ősét, a „fortepiano”-t az olasz Bartolomeo Cristofori hangszerész kísérletezte ki a cembalo és a clavichord átalakításával hosszas munkával, melynek folyamán kalapácsszerű verőkkel helyettesítette a húrokat megszólaltató érintőket, melyeket az akkor már párnázottan használt cimbalomverőkhöz hasonlóan bevont puha bőrözettel, így szebb, és nagyobb hangot kapott. Nevét is onnan kapta (hangosan-halkan), hogy ellentétben a cembaloval és clavichorddal szemben, ezen már lehetett mindenféle átállítási trükk nélkül, csupán az ujjak ütési erejével hangosan és halkan is játszani rajta.
Mozart Walter-féle fortepiano-ja
Az ún. kalapácsos zongorát (hammerklavier) a németek tökéletesítették a 18. sz. közepén.
A zongora mai formáját a mechanikai működés és hangterjedelem szempontjából a 19. sz. közepére érte el. Liszt Ferenc művei igényelték a mechanika gyorsulását, ezért az eleinte lassúbb bécsi (kétkarú emelő szerkezetű) zongorákat felváltotta a fürgébb, de eléggé bonyolult rugózattal ellátott angol mechanika.
Gyakorlatilag a zongora Liszt Ferenc óta működés szempontjából nem változott.
Mai modern angol mechanikás Steinway & Sons zongora (USA)
Vélemény, hozzászólás?