A ZONGORA ELŐDEI

A zongora őse tulajdonképpen kétféle, hangadás szempontjából különbözőképpen működtetett régi hangszerre vezethető vissza:

1. CSEMBALO ÉS CSALÁDJA
Cembalo 1739. Drezda
 
16-18. sz. kedvelt billentyűs-húros hangszerei.
Ide tartoznak: cembalo, clavicembalo, clavecin, harpsichord, virginal, spinét, spinetto (ezek általában asztalra helyezhető kis változatban léteztek), clavicytherium (ez utóbbi függőleges húrozatú!).
Clavicytherium
Clavicitherium – másképpen: zsiráfzongora
 
A cembaló működtetésének lényege:
Húrjait toll szárából készített pengető szólaltatja meg, melyeket billentyűzet mozgat. Többnyire két manuálosra (billentyűsor) építették:

http://www.youtube.com/watch?v=69sFhS6DRiY&feature=related

Variaciones sobre la romanesca – Ana Silvia Guerrero (clavecin) 
Gyönyörű muzeális csembaló és harpsichord képekkel.
Látható köztük kis asztalra rakható virginál is.
Amin a hölgy játszik, az ún. “kópia”: a régi hangszerek mintájára készített mai hangszer.
clavecin = csembalo franciául
 
2. CLAVICHORD
 
Clavichord
 
A másik előd a clavichord, ez a legrégebbi billentyűzetes húros hangszer, mely kb. a 14. században jelent meg.
Bach korabeli clavichord
 
Működésének lényege: 
3 és fél oktávtól 5 oktáv hangterjedelemig készültek maximum 26 húrral, melyeket billentyű lenyomásával kis fém- (vagy fa) tangensek (érintők) súrolásával szólaltattak meg, egyben bizonyos billentyűk lenyomásával a húr hosszát is megváltoztatták.
Mozartnak is még ilyen hangszere volt sokáig, eleinte nem is kedvelte az ÚJ billentyűs hangszert, az ún FORTEPIANO-t, amely ezt a két ősi hangszert felváltotta.
Sok művét még clavichordra írta.
Pl. a közismert D-MOLL FANTÁZIÁT, ez látható a mű hangterjedelméből is:
Clavichord: Mozart Fantasia in D minor. K 397.
 
Mozart clavichordja
 
Itt pedig egy hangszermúzeumban sok clavichordot láthatunk, melyek még most is működőképesek, egyik 1620-ban épített faérintős hangszer hangját hallhatjuk, s láthatjuk is működés közben, hogyan érintik a húrt a fanyelvek:
 
3. FORTEPIANO – magyarul: ZONGORA
 
A hangszer magyar neve a nyelvújításkor, Kazinczy Ferenc idejében (1790-1820) keletkezett a “zengő tambura” kettős kifejezésből összevonással.
 
A zongora mai közvetlen ősét, a “fortepiano”-t az olasz Bartolomeo Cristofori hangszerész kísérletezte ki a cembalo és a clavichord átalakításával hosszas munkával, melynek folyamán kalapácsszerű verőkkel helyettesítette a húrokat megszólaltató érintőket, melyeket az akkor már párnázottan használt cimbalomverőkhöz hasonlóan bevont puha bőrözettel, így szebb, és nagyobb hangot kapott. Nevét is onnan kapta (hangosan-halkan), hogy ellentétben a cembaloval és clavichorddal szemben, ezen már lehetett mindenféle átállítási trükk nélkül, csupán az ujjak ütési erejével hangosan és halkan is játszani rajta.
  
Mozart Walter-féle fortepiano-ja 
 
Az ún. kalapácsos zongorát (hammerklavier) a németek tökéletesítették a 18. sz. közepén. 
A zongora mai formáját a mechanikai működés és hangterjedelem szempontjából a 19. sz. közepére érte el. Liszt Ferenc művei igényelték a mechanika gyorsulását, ezért az eleinte lassúbb bécsi (kétkarú emelő szerkezetű) zongorákat felváltotta a fürgébb, de eléggé bonyolult rugózattal ellátott angol mechanika.
Gyakorlatilag a zongora Liszt Ferenc óta működés szempontjából nem változott.
 
Mai modern angol mechanikás Steinway & Sons zongora (USA)
 
 

2 hozzászólás “A ZONGORA ELŐDEI” bejegyzéshez

  1. Kedves Szerkesztő! “A ZONGORA ELŐDEI” című írásban az alábbi mondathoz szeretnék pontosítási javaslatot tenni: “Nevét is onnan kapta (hangosan-halkan), hogy ellentétben a cembaloval és clavichorddal szemben, ezen már lehetett mindenféle átállítási trükk nélkül, csupán az ujjak ütési erejével hangosan és halkan is játszani rajta.”

    Billentyűs, húrt pengető hangszerek: csembaló, virginál, spinét.
    Billentyűs, húrt megütő hangszerek: klavikord, fortepiano (később kalapácszongora, hammerklavier), bécsi vagy angol (esetleg félangol vagy házi) mechanikás zongora.

    A klavikord esetében egy fémháromszög (tangens) üti meg a húrt, amivel nem csak forte-piano játék érhető el, hanem a billentyűt nyomás alatt tartva még vibrátó (remegtetés vagy bebung) is.

    Az észrevételezett mondat pontosítva:
    “Nevét is onnan kapta (hangosan-halkan), hogy ellentétben a csembalóval vagy spinéttel vagy virginállal szemben, ezen már lehetett mindenféle átállítási trükk nélkül, csupán az ujjak ütési erejével hangosan és halkan is játszani rajta.”

    Tisztelettel: Turi Tamás

  2. Kedves Turi Tamás!

    Köszönet a pontosításért!
    Számomra a klavikord mindig is egy CSODA volt, mert a valóságban – a cembaloval ellentétben – sajnos nem volt alkalmam látni, működés közben meg csak ITT a youtube-on láttam először, de persze ez is más, mint a valóságban…

    Megtisztelő, hogy figyelemmel kíséred zeneiskolánk honlapját, és ezen belül a “zenekuckót”.

    Üdvözlettel Litauszki Károlyné, Vali néni

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük