Jó ideje már, hogy elkezdtem Paganini 24. a-moll capricció-jának néhány egyszerű hangból álló témájával foglalkozni.
És pedig azért, mert érdekelt, vajon mi lehet az ok, amiért ez a jelentéktelen kis témácska több, igen jeles zeneszerzőt is megihletett?
Talán azért, mert bizonyos dolgokra igaz a mondás, miszerint:
” A felfedező abban különbözik a többi embertől, hogy meglátja az egyszerűben a nagyszerűt.”/Láng György: A Tamás-templom karnagya – J.S. Bach életének regénye/
MIÉRT írtam ezt?
Nos!
Ha megnézzük a Paganini motívumot (Hamelin féle linkben látható a téma kottája!), tulajdonképpen nem mond többet, mint amit írtam róla: dallamvilága nem különösebben jelentékeny!
Mert ez a néhány ütemből álló (valójában néhány – 6 – hangból!!!) motívum szinte primitíven egyszerű:
Liszt-Paganini: a-moll etüd – Téma (kottában az első 4 ütem ismételve)
(Szolmizálva: lá, – lá, dó ti, lá, ll mi – mi,szi,fi,mi, ll lá, – lá, dó ti, lá, ll mi – mi, = első 4 ütem, de egy motívum tulajdonképpen csak 6 hangból áll: lá, – lá, dó ti, lá, mi… )
Az már Liszt, Brahms és Rahmanyinov „zsenialitása”, hogy felfedezték a benne rejlő lehetőségeket!
„Egyszerűben a nagyszerűt”!…
Nem tudom, mert nem ismerem a többi 23 Paganini caprice-t (lévén zongorista), hogy a miért éppen EZ tetszett meg nekik, de tény, CSODÁT csináltak belőle.
Meg merem kockáztatni azt is, hogy Paganinit ŐK ismertették meg ezzel a kis „semmiséggel” a nagyvilág embereinek jelentős hányadával.
A másik ilyen híressé vált témája Paganininek a „LA CAMPANELLA”. Ezt is inkább Liszt által ismeri a világ…
Nem tudom, mert nem ismerem a többi 23 Paganini caprice-t (lévén zongorista), hogy a miért éppen EZ tetszett meg nekik, de tény, CSODÁT csináltak belőle.
Meg merem kockáztatni azt is, hogy Paganinit ŐK ismertették meg ezzel a kis „semmiséggel” a nagyvilág embereinek jelentős hányadával.
A másik ilyen híressé vált témája Paganininek a „LA CAMPANELLA”. Ezt is inkább Liszt által ismeri a világ…
Tehát nézzük most meg, mit is csinált Rahmanyinov (1873-1943) kb. 100 évvel később Paganinie néhány hangos motívumából!
SZERGEJ RAHMANYINOV, az orosz késő romantika képviselője, korának egyik legjobb (ha nem a legjobb!) zongoraművésze, hírneves sokoldalú zeneszerző négy zongoraversenyt írt, de valójában jelentőségében ötödiknek ide sorolhatjuk a Rapszódiáját zenekarra és szólózongorára is:
SZERGEJ RAHMANYINOV: RAPSZÓDIA EGY PAGANINI TÉMÁRA (OP. 43.) A-MOLL
A rapszódia 1934-ben keletkezett, és tulajdonképpen Paganini 24. a-moll capricciójának téma variációjának sora: stílusosan 24 variációból áll. Ez volt Rahmanyinov utolsó műve, melyet zongorára és zenekarra írt.
A témát rendhagyó módon rövid zenekari bevezetés és mindjárt az ELSŐ VARIÁCIÓ előzi meg. Ezután hangzik csak el a téma a hegedűk unisonoján (egyező hangon), majd következik a második variáció. Sajnos a felvételen nem számozták a variációkat, így útmutatást nehéz adni, hol is tartunk…
Rahmanyinov nem érte be a Paganini-féle anyaggal, hanem három változatban (7., 10., és 24.) a „Dies Irae – Harag napja – gregorián sequientia (szekvencia = változó miseének) eléggé közismert dallamát is felhasználta. /Szerencsénkre! Mert éppen ezek mutatnak utat, hogy a variációk sorában hol is tartunk!… Célszerűségből jelölni fogom ezek megszólalási perc idejét a videó leírásánál!…/
A művet a legszakavatottabb előadótól, magától Rahmanyinovtól fogjuk hallani, aki, mint említettem, kora egyik legkitűnőbb zongoristája volt. S ki tudta volna legjobban, mint ő, a szerző, hogyan is kell értelmeznie a művet?
Az amerikai zenekar is kiváló, s vezetőjük, Leopold Stokowski korának leghíresebb karmestere volt.
Hallgassuk hát őket nyitott füllel és szívvel:
I. rész:
http://www.youtube.com/watch?v=ORP4dlwNsKM
Rahmaninoff plays Rhapsody on a Theme of Paganini
Rahmaninoff plays Rhapsody on a Theme of Paganini
1. var. Theme 2. 3. 4. 5. 6. 7. (Dies Irae – ismert gregorián sequentia dallam – első változat 3:25-4:25-ig);
8. 9. 10. (Dies Irae – második változat 5:32-6:20-ig); 11. 12. 13.
Rhapsody on a Theme of Paganini
in A minor for piano & orchestra, Op. 43
Philadelphia Orchestra
Conducted by Leopold Stokowski
Sergei Rachmaninov, piano
in A minor for piano & orchestra, Op. 43
Philadelphia Orchestra
Conducted by Leopold Stokowski
Sergei Rachmaninov, piano
II. rész:
Rahmaninoff plays Rhapsody on a Theme of Paganini ii.
14. 15. 16. 17. 18. (Jellegzetes Theme 5:32-8:01-ig).
S itt álljunk meg egy pillanatra!
Ez a 18. változat a leghíresebb, legismertebb, mégis Paganini témájához viszonyítva olyan ISMERETLENNEK tűnik, ugye?
Pedig a rejtély megoldása igen egyszerű! Ugyanis a témák variálása sokféle lehet.
Pl. a dúr hangsorban lévő témát mollban hozhatja a szerző, vagy fordítva. A gyors tempót lelassíthatja. Modulálhat egyik hangnemből átmenve a másikba. Megfordíthatja a témát! Tükörképét hozhatja, sőt, rák módjára hátulról előre fordíthatja, s ennek is hozhatja a tükörképét.
Nos, a „rejtély kulcsa” éppen ebben áll!
Az „ismeretlen dallam” megjelenésének a 18. variációban az az egyszerű oka, hogy itt az eredeti Paganini téma MEGFORDÍTÁSA (!) szerepel, csupán csak annyit változtatott az eredeti MOLL dallamon még Rahmanyinov, hogy a választott DÚR tonalitáson belül maradjon, és az egészet alaposan lelassította. Ezzel a zseniális húzással egy merőben új, csodás, oroszosan romantikus dallam született!
Az „ismeretlen dallam” megjelenésének a 18. variációban az az egyszerű oka, hogy itt az eredeti Paganini téma MEGFORDÍTÁSA (!) szerepel, csupán csak annyit változtatott az eredeti MOLL dallamon még Rahmanyinov, hogy a választott DÚR tonalitáson belül maradjon, és az egészet alaposan lelassította. Ezzel a zseniális húzással egy merőben új, csodás, oroszosan romantikus dallam született!
(Szolmizálva: szó mi fá szó dó – lá, ti, dó szó, – )
Nem csoda, hogy sokakat zavarba ejt ez a dallam, akik ismerik Paganini ezen hegedű művét!…
Ráadásul ezt a részt az előadók gyakran túlfűtötten, erősen érzelgősen adják elő.
Különösen tapasztalhatjuk ezt romantikus filmek kísérő zenéje esetében, mert bizony az egyik leggyakrabban alkalmazott „kölcsönvett dallam” ez a filmvilágban.
Pl. a Cristopher Reeve (ő volt az első Superman) főszereplésével a „Valahol valamikor” c. romantikus történetet ábrázoló filmben szinte édes sziruppá vált, az egész filmen végig vonul:
http://www.youtube.com/watch?v=HkkP8JVobNk&feature=related
RHAPSODY ON A THEME OF PAGANINI OP. 43: XVIII. VARIÁCIÓ”
RHAPSODY ON A THEME OF PAGANINI OP. 43: XVIII. VARIÁCIÓ”
/Somewhere In Time – filmrészletekkel/
De figyeljük csak meg a szerző SAJÁT előadását!
Bizony bizony, Rahmanyinov semmi ilyesmit nem csinál, nemes egyszerűséggel adja elő, semmi szentimentalizmus, heves kitörés, ellenkezőleg!
Én úgy érzem, egy érett férfi szerény, simogató, szinte vígasztaló, megértő szeretete mutatkozik meg általa, s a zenekar is ehhez illően visszafogott, még a dinamikai felfokozás is finom hanghatású, diszkrét, tehát semmi túlfűtött erotika! Kitűnő művészek adják elő, hiába, Leopold Stokowski neve garancia a minőségre!
III. rész:
Rahmaninoff plays Rhapsody on a Theme of Paganini iii.
19. 20. 21. 22. 23. 24. (A befejező részben is a Dies Irae dallamot hallhatjuk harmadik változatban 4:45-től a mű végéig.)
Az utolsó variációban, mint hallhattuk, e kétféle anyag (a „Dies Irae” és az eredeti Paganini-téma) mesteri ötvözetéből alakította ki a komponista a mű hangulati tetőpontját.
S mint említettem, a művet Rahmanyinov zongora szólójával és Leopold Stokowski vezényletével mutatták be Philadelphiában 1934-ben.
Szergej Rahmanyinov, a zongoraművész
Köszönöm a figyelmét mindazoknak, akik hűségesen velem tartottak, s türelmesen végig várták a megoldást, mert különféle elfoglaltságaim miatt eléggé elhúzódott a mű körbejárása a négy kitűnő és nem mindennapi zeneszerző (Paganini-Liszt-Brahms-Rahmanyinov) által.
Vali néni