Ma egy régi-régi diákkori történetemet hoztam el:
A KÖLTŐ SZERELME
Még középiskolás koromban történt az alábbi eset:
Iskolánkba új matematika tanár jött. Úgy hívták, hogy Petőfi Sándor. Nagyon csinos fiatalember volt, nagy izgalommal vártuk vele az első órát.
Mikor bejött, bemutatkozott, majd leültetett bennünket, és kért minket, hogy mi is sorban mutatkozzunk be neki.
A bemutatkozást az első sorban ülők kezdték. Ahogy haladt hátrább a sor, kuncogás támadt az osztályban, mely egyre jobban elhatalmasodott. A tanár úr nem tudta mire vélni a dolgot, de nem szólt ránk, biztos nem akart az első órán szigorú lenni… Aztán úgy a sorok közepe táján felállt egy rákvörösre pirult lány, és zavartan rebegte:
-Szendrey Júlia vagyok.
Ekkor elszabadultak az indulatok! Hatalmas -akkoriban kincstárinak nevezett – röhejben tört ki az egész osztály! Percekig tartott, és mindenki könnyesre kacagta magát. A tanár úr elképedve nézett bennünket… Mikor végre elcsendesedtünk, azt figyeltük, hogyan fog a tanár úr reagálni erre a nem mindennapi helyzetre.
Odament Júliához, megfogta a kezét, és udvarias mosollyal csak ennyit mondott:
-Sajnálom hölgyem, már nős vagyok!
Hát ennyi ez a régi történet. Diákkorom kedves élményeként őrzöm mind a mai napig.
Jó kis osztály volt a miénk Debrecenben a zenegimnáziumban.
Idén volt az 50. érettségi találkozónk.
Ezt a dalt sokat énekeltük, főleg osztálykirándulások alkalmával:
Régi időkre emlékszel-e még
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,
Volt egyszer rég, egyszer rég.
Ó, hogy miért nem mesélsz már nekem
Boldog időt soha nem feledem
Hallani vélem a hangodat még
Volt egyszer rég, egyszer rég.
/Ír népdal/
Ezt a videót a dallama miatt hoztam, sajnos nem találtam alkalmasabb felvételt:
http://www.youtube.com/watch?v=DTCSDLpFhZM&feature=related
Régi időkre emlékszel-e még
Osztálykirándulás régen /Forrás: internet/