Ma egy téli verset, egy téli dalt és téli képeket hoztam:
Kosztolányi Dezső
TÉLI ALKONY
Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
http://www.youtube.com/watch?v=T99pBx8cvOM&feature =related
A tél dala – NOX – Péterszabó Szilvia
A havat pedig már nagyon várják a gyerekek:
Tél a Hargitán (Erdély)
Hóeke állás 😀
