Ma egy kedves zenés mesét hoztam:
Prokofjev: PÉTER ÉS A FARKAS, OP. 67
1936-ban komponálta Prokofjev zenekarra és narrátorra szóló szimfonikus költeményét, amelynek célja egyrészt a gyermek-hallgatók szórakoztatása, másrészt az, hogy a játékos élmény közben megtanítsa a gyermekeket az egyes hangszerek sajátos hangzására és kifejezési módjára.
A mese valamennyi alakját egy-egy hangszerrel jelképezi, illetve egy-egy olyan karakterisztikus dallammal, amely egy bizonyos hangszeren megszólaltatva szimbolizálja a „szereplőket”: a kismadár témája fuvolán hangzik fel, a kacsáé oboán, a macskáé klarinéton, nagyapáé fagotton, a farkasé három kürtön, Péteré a vonósok együttesén, a vadászok lövéseit pedig az ütőhangszerek szólaltatják meg. A témák e gazdag készletéből a zeneszerző a narrátor prózai elbeszéléséhez alkalmazkodva válogatja ki a megfelelőket.
Sajnos magyar nyelvű szöveget nem találtam, de így is érteni lehet a mesélőt, mert érthető a rajzok alapján a történet:
http://www.youtube.com/watch?v=ILI3s7Wonvg&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=vCgJXD3J9Wc&feature=related
