Arany év

 

 

ARANY-ÉV 2017.

(A címre kattintva a képekkel kiegészített teljes írást letöltheted!)

 

A héten Arany balladáit hallgattam, és egy nagggyon-nagggyon megtetszett. Így még sosem hallottam:

A walesi bárdok – Koncz Zsuzsa III. nagylemez

Arany János – Bornai Tibor

 

Természetesen a költeményt ismerem, és szerintem nincs is magyar ember, aki ne ismerné!

Viszont megzenésítve nem mindenki, így eddig én sem.

A zenéjét Bornai Tibor készítette, s mondhatom, igazi műkincs! Nagyon tetszik a zenéje, szerintem kitűnően illik a történethez, jól követi az eseményeket, s érzelmileg is kifejező.

A hangszerelése is tetszik. Koncz Zsuzsának pedig talán ez a legjobb előadása minden közül.

Olvastam elmarasztaló beírásokat máshol, de nem osztom a véleményüket.

 

Régebben megjelent Arany balladái díszkiadásban, megvettem, és neki ajándékoztam a németben élő lányomnak.

 

 

Szeretem, mikor egy műalkotásban együtt van jelen a hármas egység: szó, kép, zene.

Csodálatos alkotás, így együtt különösen.

 

Éppen a napokban hallottam a rádióban az Arany-év kapcsán, hogy a költő jogot végzett, és a balladáinak legtöbbjében valós eseteket dolgoz fel igen szakszerűen, vagy történelmi eseményeket, mint ez a most idézett is.

 

Itt a ballada is, hátha valaki mégsem ismeri, vagy már elfelejtette:

 

Arany János

A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt’

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja Velsz:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Montgomery, a vár ura,

Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget

Ételt-italt terem;

S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!

Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Eduárd?

Hol van, ki zengje tetteim –

Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég velsz urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehellet megszegik. –

Ajtó megől fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

“Fegyver csörög, haló hörög,

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,

Halomba, mint kereszt,

Hogy sirva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény –

Parancsol Eduárd –

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifju bárd.

“Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!…”

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl

Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall,

Ez íge hallatik:

“Elhullt csatában a derék –

No halld meg Eduárd:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még –

No halld meg Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! – S parancsot ád

Király rettenetest:

Máglyára, ki ellenszegűl,

Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,

Ország-szerin, tova.

Montgomeryben így esett

A híres lakoma. –

S Edward király, angol király

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba velszi bárd:

De egy se birta mondani

Hogy: éljen Eduárd. –

Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal

London utcáin ez?

Felköttetem a lord-majort,

Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

“Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:

Fülembe zúgja átkait

A velszi lakoma…

De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát.[*]

(1857 jún.)

[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát,

hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277)

után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső

múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom

lerázására. – A. J.

 

…………….

 

Nem szeretek hasonlítgatni előadók produkcióit, főleg nem a “nagyokét”:

Elhoztam két előadásban is, mindenki döntse el, melyikőjük nyerte el a tetszését:

 

1./ Sinkovits Imre előadása:

2./ És most Latinovits Zoltán előadása következik:

Vali néni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.