Arban Velencei karnevál c. művét kb 2 éve hallottam élőben egy Csolnokról elszármazott volt növendékemtől.
Sosem felejtem el egy komoly kisfiú arcát, mikor aprócska ujjaival a Zsipp-zsuppot próbálgatta zongoraórán egy ócska Musica pianinón. Ő volt Tarkövi Gábor.
Igaz, ő később nem zongorista lett, hanem trombitás.
Legutóbb 2010. májusában hallottam őt itthon a falujában, Csolnokon egy remek fúvószenekari koncerten „Arban: Velencei karnevál”-jának az irdatlanul nehéz szólóját játszani. Remekül!
Kicsit utána néztem, mit találni róla a világhálón?
Íme, egy riport:
„Csolnoktól Berlinig”
http://fidelio.hu/klasszikus/interju/csolnoktol_berlinig
TARKÖVI GÁBOR trombitaművész
1969-ben született Esztergomban.
A sváb származású családban több évszázados hagyománya volt a zenélésnek, első trombitaleckéit édesapjától, Tarkövi Istvántól kapta.
Így vall erről az időről:
„A nagyapám és az édesapám amatőr zenészek voltak, ezért a zenélés természetes volt a családban. Ők is, és a bátyám is trombitán játszottak, emiatt fel sem merült, hogy én is trombitáljak – zongorázni majd klarinétozni tanultam. De igazán engem is a trombita vonzott, már 12 évesen tudtam, hogy ebből szeretnék majd megélni.”
Zenei tanulmányait középfokon Győrben, majd a Liszt Ferenc Tanárképző Főiskolán és a Zeneművészeti Egyetemen végezte. Tanárai közül Geiger György és Kurtág György voltak rá nagy hatással.
Ismét idézek a riportból:
„… szerintem a legjobb tanárhoz, Geiger Györgyhöz kerültem, akinek a felkészültsége, fegyelmezettsége, a zene iránti alázata lenyűgözött. A főiskola befejeztével elvégeztem a Zeneakadémiát, és a diploma megszerzése után mentem ki Németországba. Itthon nem volt üres álláshely, ezért Németországban 60 helyre küldtem el a jelentkezésemet. Reutlingen-ből érkezett válasz, ahol megnyertem az elsőtrombita állást. Innen a Berlini Szimfonikusokhoz kerültem, majd következett a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara Münchenben, és ismét Berlin, a Berlini Filharmonikusok. Szerencse is kellett a zenekarba kerüléshez, mert első trombitás álláslehetőség 20-30 évente fordul elő.”
– Tanít a Herbert von Karajan által alapított Zenekari Akadémián.
Így vall erről:
„- A Zenekari Akadémiára könnyű bekerülni, mert a zenekari muzsikus automatikusan tanít is. Magyarországon úgy látom, hogy szintén szükség lenne a zenekari játék tanítására. Itthon nagyon alá van becsülve pl. a zenekari trombitálás. Nem lehet, hogy beül a trombitás, és „csak úgy” eljátszik pl. egy Mahler szimfóniát! El kell mélyülni benne. A pszichológiája, a hangképzése, a hangindítása egészen más, mint pl. a Haydn trombitaversenyé. A zenekari játékban legalább 3-4 fajta artikulációt kell tudni. Geiger György mondta, „ha a halk fújás megy, megmaradnak az idegeid”. A zenekari játékra való felkészítés egy hosszas képzés, ami még mindig nincs Magyarországon. Istenítik a versenyeket, ami nagyon jó, csak a versenyekből nem lehet megélni.”
Szólistaként olyan neves zenekarok kíséretében lép fel, mint a Berlini Filharmonikusok, a Müncheni Bach Kollégium Zenekara és a Bajor Rádió Kamarazenekara.
Tanárként rendszeresen ad mesterkurzust Európában, a tengeren túl és Ázsiában is.
Szívesen játszik itthon is, ha hazajön rokonlátogatásra.
Itt egy ilyen szereplésen hallhatjuk:
http://www.youtube.com/watch?v=PMXbLrB7JxM&feature=related
Budapesti Rézfúvós Találkozó/Budapest Brass Weekend 2010
Molnár Zoltán – Tarkövi Gábor: Hejre Kati – feldolgozás rézfúvósokra
http://www.youtube.com/watch?v=BtneLETMKxU
Variációk Bellini „Norma” c. operájára
Molnár Zoltán – Tarkövi Gábor – trombita
Most egy kis részt hallhatunk tőle a berlini zenekarban, Sztravinszkij Petruskájából Sir Simon Rattle vezényletével:
http://www.youtube.com/watch?v=hNYaBUFxPOc&feature=related
The Berliner Philharmoniker perform Stravinsky’s Petrushka / Trumpet tutorial
Itt pedig egy rendkívül nehéz, energikus, ritkán játszott XX. századi mű trombitaszólójában működik közre:
http://www.youtube.com/watch?v=FBKHT5eBIIY&feature=related
Sosztakovics: 8. szimfónia III. tétel Allegro non troppo
Fantasztikusan jó ez a rész! Lenyűgöző!
S ha már szóba került Sosztakovics, egy kis ismertető róla is:
Dmitrij SOSZTAKOVICS (1906-1975) szovjet-orosz zeneszerző és zongoraművész.
Tizenöt szimfóniája közül többekben is foglalkozik a Nagy Honvédő Háború témájával. Ezek közül kiemelkedik a VII. C-dúr, Op. 60. „Leningrád” szimfónia, de én most itt a másikat, a VIII. „Sztálingrád” nevet viselő c-moll, Op. 65-ös művét idézném fel Tarkövi Gábor kapcsán. Ugyanis a III. Allegro non trppo tételben hallhattuk Gábortól a nevezetes trombita szólót. Egyébként az egész tétel igen feszült hangulatú, híven kifejezi a városban folyó ádáz harcokat. Ezt a rendkívül szuggesztív részt hallhattuk itt a fent idézett videórészletben a Berlini Filharmonikusok, és Tarkövi Gábor előadásában.
Egyébként számomra rejtély volt, hogy sem a Tóth Dénes, sem a Pándi Mariann-féle Hangversenykalauzban nem tesznek említést erről a szimfóniáról, pedig nagyon jó mű! A wikipédián is csak ennyi áll róla: „A család 1943-ban Moszkvába költözött. Az ebben az évben keletkezett VIII. szimfónia hosszú és komor mű. A hatalomnak túl komor volt, és hamarosan betiltották, a tilalom egészen 1960-ig volt érvényes.” – Azt hiszem, ez elég magyarázat a titokra… De így részletesebb ismertetőt én sem tudok írni róla.
Most pedig akinek van ideje és kedve, meghallgathatja az egész művet egy másik neves zenekar előadásában.
http://www.youtube.com/watch?v=hLVOJMg02BI&feature=related
2006 Gerard Schwarz, Seattle Symphony, Shostakovich Symphony No. 8 „Stalingrad”
A tételek:
I. tétel: Adagio – Allegro non troppo
II. tétel: Allegretto
III. tétel: Allegro non troppo (Ez a legjobban sikerült rész, nem véletlenül ilyen népszerű!)
IV. tétel: Largo
V. tétel: Allegretto
A teljes mű ideje kicsit több, mint egy óra.
Kívánjunk még sok szép muzsikálást, sikert hazánk fiának, Tarkövi Gábor trombitaművésznek, aki igyekvő kisfiúként egy pici faluból indult, és a legmagasabb szintre jutott el, ahová csak egy zenész juthat.
Álljon pozitív példaként a mostani fiatal tehetségek előtt, hogy minden elérhető, csak akarat és a zene iránti kellő alázat kell hozzá.