Előző írásomban megismerkedtünk Paganinival, az „ördöghegedűssel”, majd eljutottunk a 24. caprice Liszt variációjához, kétféle változatban is, a kottát is megismerve.
Valamint megemlítettem, hogy Johannes BRAHMS (1833-1897) is feldolgozta ezt a témát.
Kíváncsivá tett a dolog, ezért megkerestem tőle is a művet, s meg is találtam, méghozzá egy kitűnő zongoraművész előadásában, azonban bevallom őszintén, nekem nagy csalódás volt végighallgatni, különösen a Liszt variáció után!
Mert úgy tűnt nekem, ennek a variációsorozatnak nem sok köze van a Paganini témához:
Brahms: Variációk Paganini témájára Op. 35. – Jevgenyij Kissin piano
http://www.youtube.com/watch?
I. rész
II. rész
III. rész
Eltűnődtem rajta, mi lehet ennek az oka? Mitől annyira MÁS ez a feldolgozás, mint Liszt Ferencé?
Az az első perctől az utolsóig állandó katarzist okozott. Nem lehetett nem odafigyelni!
Itt meg?… Csak hallgatom, hallgatom… gépiesen… Ez ugyanannak a Paganini műnek a változata lenne?
Nincs itt valami tévedés?
Nos, elő a Pándi Hangversenykalauzzal, mit ír a műről?
Ezt olvastam róla:
Ezt olvastam róla:
„Brahms fokozatosan fejlesztette változatainak technikáját, míg a „jellemvariáció műformájáig” eljutott. Itt a téma már csak jelzésszerű utalásokban van jelen, a változatok a témában rejlő kifejezési lehetőségek sokféleségét bontják ki.”
Ez érződik a VÁLTOZATOK EGY PAGANINI-TÉMÁRA (OP. 35.) c. 1862-63-ban komponált két sorozatból álló (2×14 variáció) PAGANINI: A-MOLL HEGEDŰCAPRICCIO-jának témájára írt művében is.
Ez érződik a VÁLTOZATOK EGY PAGANINI-TÉMÁRA (OP. 35.) c. 1862-63-ban komponált két sorozatból álló (2×14 variáció) PAGANINI: A-MOLL HEGEDŰCAPRICCIO-jának témájára írt művében is.
Azonban azt a benyomást kelti, mintha nem is a téma kibontásának különféle lehetőségeit kívánná bemutatni, hanem a maga zongorastílusának jellemző vonásait foglalná össze.
A két sorozatot Brahms valószínűleg nem szánta egyvégtében való előadásra (talán ezért untam kissé?), erre vall az, hogy mindkét füzet elején bemutatja a téma eredeti alakját.
Bizony, számomra eléggé fárasztónak (s a kitűnő előadó dacára valóban „unalmasnak” is!) tűnt az a 25 perc, míg végighallgattam, különösen a múltkor megismert Liszt variációk után, melyekben mindig felismerhető volt a Paganini téma, de mindig mutatott valami változatosságot, s valami újat (tempó, hangnem, stb.).
A fiatal Brahms 1853-ban – tíz évvel később írta a Paganini variációkat…
Hát ennyit a Paganini dallam Brahms féle változatáról.
(Folytatom!)